Szent Vid-i dobcsapat
A honfoglalás kori íjász hagyományok ápolásán és művelésén túl a magyarság szakrális történetének kutatása és megismertetése ..
A hagyományőrzés hobbiként indul, de aztán komoly szabadidő programmá válik, ami kellemes kikapcsolódást jelent a hétköznapok viharaiból.
Ez a hagyományőrzés lehet akár gasztronomiai is. Vagy lehet hagyományőrzésből gyűjteni bármilyen régi tárgyat, ha az kézimunka, és a gyűjtött tárgyak kapcsán akár a mesterséget is be lehet mutatni, már főremény. Őseink szokásainak és életmódjának kutatása is hobbiként kell hogy induljon, mert ha kőkemény muszáj feladat, akkor az ember nem szívesen teszi, azt a munkát meg a kutya viszi. Honfoglaló őseink harcászatát, fegyverzetét, életmód-ját, viseletét kezdtük kutatni, és bemutatni. Harcászati íjász bemutatókon tanítottuk, népszerűsítettük őseink legendás fegyverét a visszacsapó reflex íjat. DE... a szakralitás is fontos számunkra. Őseink hiedelmei szokásai ....Így jutottunk el a dobokhoz. A bemutatott dalok, regék ismert és elismert előadóktól származnak mint Sziránszki "Regős" József és Sólyomfi Nagy Zoltán.A regék a magyarság történelmét, a szakrális jelképek és legendák történetét dolgozzák fel. Hivatalos álláspont szerint őseink a finnugorok leszármazottai. Hááát, nem mindent kell elhinni amit a hivatalos hatalom mond. Ha így van, akkor miért nem szerepelünk a Kalevalában? Miért nem szent állatunk a medve, vagy a rénszarvas? Miért épp a turul? Azért mert az nem északi? Ellenkezőleg, inkább keleti? Oroszlánt, turult, sast, sólymot miért nem látni északi finn sagák szent állatai közt, miért csak a keleti türk-török népek szent állatai azok?